A hónap elején a Google kérelmet nyújtott be az FCC-vel kísérleti vezeték nélküli hálózat létrehozására a Mountain View campusán. A hálózat kezdetben a Googleplex két mérföld sugarú körét fedi le, és egy meghatározott frekvenciakészlettel fog működni - 2524–2625MHz. A frekvenciakészlet kissé homályos, és egyik fő hordozó vagy eszköz sem használja azt aktívan, kivéve a Clearwire-t. Tehát tudjuk, hogy a Google saját mobilhálózatát készíti az egyetemen körül, de valójában mindenki érdekli, miért csinálják?
Az egyik gyors spekuláció az, hogy a Google munkatársai a hálózat segítségével kipróbálják a nemrégiben megszerzett Motorola kézibeszélő osztály által készített új rádiókat. Ez nagyon valószínűtlennek tűnik, ha figyelembe vesszük, hogy a 2500–2600 MHz frekvenciatartományban működő eszközök nem a legjobb módja sok szolgáltató vagy ügyfél elérésére. Nincs más operátor az Egyesült Államokban, és kevés világszerte üzemeltető üzemeltet hálózatot ebben a térben. A Google és a Motorola meglehetősen egyszerűen tesztelheti az eszközöket a nagy hálózatok számára cellás lefedettséggel, amely jelenleg a fő üzemeltetők körében lefedi az egyetemet.
Mi lenne, ha a Google csak azt akarja, hogy a hálózat megbízható internet-hozzáférést biztosítson az egyetemen mindenki számára? Nem tudjuk, miért kellene a Google-nak hagyományos mobilhálózatot telepítenie ennek megvalósításához. Bárki, aki felkereste a Google campusát, tudja, hogy a szilárd internetkapcsolatot nem nehéz megtalálni. Már létezik széles körű vezetékes és hagyományos Wifi-hálózat, és mivel az itt játszott frekvenciákra a mobilhálózat nem nyújtana jobb épületek behatolási képességeit, mint a Wifi.
Szóval, mi ez akkor?
Kicsit (és csak ó, kissé) valószínűbb és sokkal érdekesebb spekuláció az, hogy a Google kipróbál egy kis léptékű hálózatot munkatársaival, hogy a jövőben új eszközöket teszteljen egy nagyobb hálózat számára. Ez megmagyarázza, hogy a Google miért választja az ilyen látszólag véletlenszerű (és őszintén nagyon gyenge) frekvenciákat a működéshez. Lehet, hogy a Clearwire az egyetlen nagy hálózati és spektrumbirtokos, aki hajlandó üzletet kötni az űrben történő működés érdekében. Ha a Google egy hálózatot egy későbbi időpontban tesztel egy nagyméretű telepítésre, akkor ugyanazon a frekvencián tesztelné, mint amelyet később tervezett volna. A Google és a Clearwire egyaránt elutasította az FCC bejelentést körülvevő kettő közötti bármilyen megállapodással kapcsolatos észrevételeit, ám a Clearwire általában partnere a hálózati sávjain berendezéseket tesztelő cégekkel. Maga a Google nem rendelkezik spektrumlicenciával ezekben a sávokban.
A Clearwire bevonása egy teljesen új szintet ad e hálózati beszélgetéshez, mivel a társaságnak remegő múltja és bizonytalan jövője volt előttük. A hosszú távú kisebbségi részvényes, a Sprint végül tavaly későn ellenőrző érdekeltséggel bírt a társaságban, és a szabályozási és részvényesi jóváhagyásra várva a Sprint hamarosan a Clear 100% -át birtokolja. Mindeközben a vezeték nélküli hálózat reményteljes Dish - amelyről állítólag többek között tárgyalásokat folytatott a Google-val többek között a hálózat elindításában való részvétel céljából - olyan tárgyalásokon is részt vett, amelyek célja a Clearwire vásárlására irányuló ajánlat megfogalmazása is.
Ne ugorjunk a következtetésekre. A Google egy 2 mérföldes sugárú hálózatot hoz létre, amelynek legfeljebb 60 adótornya van, mindegyik 20 méter magas. Nem egészen egy kőhajításnyira van egy országos (vagy akár városi szintű) vezeték nélküli hálózat. Csak azért, mert a Google azon dolgozik, hogy vezeték nélküli hálózatot hozzon létre egy internetes társaság egyetemen, még nem jelenti azt, hogy készen áll a saját hálózatára a széles körű telepítésre. A Google oly sok furcsa és látszólag véletlenszerű kísérletet hajt végre. Az egyetlen ok, amiért erről most hallunk, az az, hogy elég nagy volt ahhoz, hogy megköveteljék az FCC tanúsítványt.
Forrás: WSJ; FCC
